Finn gasztro est

Finn ízek, színek elevenedtek meg március 12-én a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében, a Kalevala Baráti Kör estjeinek helyszínén. A Finn Nagykövetség szakácsa, Aarne Hietamäki, valamint a győri Magyar-Finn Baráti Kör oszlopos tagja, Kis Péter volt a vendégünk.

Aarne ínycsiklandózó fotókkal kísért vetítéssel vezette be az est lelkes résztvevőit a finn konyha világába. Megtudhattuk, hogy ételeik – történelmi okokból – svéd és orosz hatást egyaránt mutatnak, s az idők során a legegyszerűbb alapanyagokból – burgonyából, tarlórépából, retekfélékből, apróhalból– készült ételek maradtak fenn leginkább, a legegyszerűbb fűszerekkel ízesítve. Nyugaton inkább a levesfélék, s így a főzés eljárása, keleten jellemzően a rakottas ételek, tehát a sütés volt az elkészítési mód.

A hosszú tél minden időkben arra késztette a finneket, hogy különféleképpen tartósítani tudják az élelmiszereket, így a füstölésnek, savanyításnak, befőzésnek fontos helye volt a család ellátásában. Az evés célja hajdanán nem a gasztronómiai élvezet, hanem maga az életben maradás volt.

S bár az idők során a cél változott ugyan, a tiszta alapanyagokhoz való ragaszkodás nem. Különösen nagy figyelmet fordítanak Finnországban a gyermekélelmezésre, s komoly vívmány az 1948 óta ingyenes, az egészséges táplálkozás szellemében kialakított iskolai étkeztetés, melynek alapelve most is, hogy a tányéron legyen hús- vagy halféle, burgonya- vagy rizsköret, zöldség párolva vagy nyersen és gabonaféle, például egy szelet rozskenyér.

Aarnétól megtudhattuk azt is, hogy a „jokamiehenoikeus”, azaz a „minden ember joga” szellemében a finnek a mai napig lelkesen járják a közeli s távolabbi erdőket a bogyó- és gombaszezonban, hogy az így begyűjtött télirevalót tartósítsák. A tradicionális finn ételek természetesen tartják pozíciójukat: kihagyhatatlan a kalakukko (rozscipóba töltött törpemaréna), a poronkäristys (rénszarvasragu), a mämmi (rozslisztből és rozsmalátából készült húsvéti édesség) vagy a karjalanpiirakka (jellegzetes formájú rozsos minilepény-féle rizs- vagy krumplitöltelékkel, tetején vajjal kevert, apróra vágott főtt tojással) stb.

S a hagyományok mellett az új trendek is megjelennek: a meglehetősen sok húst fogyasztó finnek egy része kezd átállni a vegán táplálkozásra, és a takarmánytücsök is fel-felbukkan a finn konyhákban különféle formában feldolgozva.

Aarne örömmel válaszolt a közönség kérdéseire is, s elmondta, hogy nagyon szereti a munkáját, hisz – ellentétben egy vendéglői séffel – mindig tudja, mikor érkeznek a vendégek, hányan lesznek és mit fognak enni. Kiderült az is, hogy élvezi a magyar konyhát, ő maga is tud már pogácsát, gulyást és lecsót készíteni.

Az est másik vendége Kis Péter grafikus Győrből érkezett, s a győri finnbarátok egyik legaktívabb tagjaként saját finnországi élményeiről mesélt. Megtudhattuk tőle, hogy huszonévesen képzőművészeti tanulmányai miatt költözött egy időre Budapestre, s e „kényszer” vitte rá, hogy elkezdjen főzni. Első finnországi látogatásakor rácsodálkozott arra, milyen óriási fejlődésen ment keresztül az ország a világháborút követő pár évtized alatt, s örömmel említette a Tuppurainen család nevét, akiknél Kuopióban – Győr testvérvárosában – akkoriban szállást, ételt, baráti fogadtatást kapott.

Péter a győri finnbarátok számos összejövetelén, finneket is fogadva főzött 40-50 főre, de volt már szakácsa 300 fős összejövetelnek is. Legalább olyan büszkén említette a finn professzionális szakács ismerősétől kapott dicséretet, mint a közelmúltban festményeiből, rézkarcaiból, érmeiből összeállított vándorkiállítást, mely bejárta Finnországot. S hogyan kapcsolta össze a finn konyhát a magyar hagyománnyal? Vállalkozó szellemű gasztronómusként – a nálunk honos birsalmasajttól ihletve – 7 kg Finnországból hozott áfonyából „áfonyasajtot” is készített. A közönség sorait bejáró színes fotók igazán ínycsiklandozóak voltak.

De vajon mi köze a képzőművészetnek a gasztronómiához? Péter egyszavas válasza: a harmónia. Az ízek, színek harmóniája.

S hogy e harmóniáról ne csak beszéljünk, hanem meg is ízlelhessük, győri előadónk egy kosárnyi frissen sült őstönköly-pogácsával kedveskedett nekünk. Outi Tuppurainen (kuopiói származású elnökségi tagunk) pedig a „tiikerikakku”, azaz „tigristorta” nevű finomsággal lepte meg az előadás végére már talán kissé megéhezett közönséget.

Aki jelen volt március 12-i estünkön, bizonyára sok ismerettel gazdagodva tért haza. Az est háziasszonya, s egyben tolmácsa, Peregi Dóra jóvoltából a finnül tanulók a tönköly finn nevével – speltti – is gyarapíthatták tudásukat.

Köszönjük az est minden közreműködő előadójának, segítőjének, s a lelkes közönségnek, hogy ismét jó hangulatban tölthettünk el két röpke órát a Deák téren.

Aki pedig otthon is szeretne valami finom finn fogással előrukkolni a közelgő hétvégén, annak segítségül íme Aarne Hietamäki saját receptje, az ålandi tepsis palacsinta.

Ålandi tepsis palacsinta (Magyarul  grízkoch)

HOZZÁVALÓK: (1 közepes tepsihez)

1 l	tej
1 dl	búzadara
½ dl	cukor
1 tk	őrölt kardamom
75 g	vaj
1 tk	só
3	tojás
2 dl	liszt

A tálaláshoz:

Tejszínhab

Eper- vagymálnadzsem

ELKÉSZÍTÉS:

Forrald fel a tejet.

A forró tejbe habverővel keverd bele a búzadarát.

Lassú tűzön főzd 5 percig. Főzés közben kevergesd, hogy le ne égjen.

Add hozzá a cukrot és a kardamomot.

Keverd hozzá a vajat. Vedd le a tűzről és fedő alatt hagyd fél órát állni. Sózd meg.

A tojásokat verd fel és keverd bele a langyos kásába. Végül keverd bele a lisztet is.  

A tésztát öntsd kivajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe.

200 fokon kb. 40 percig süsd.

Langyosan, lazára vert tejszínhabbal és eper- vagy málnadzsemmel tálald.